Többet ne, kevesebbet pláne
Pár évvel ezelőtt egy munkavállaló egy céghez való belépésekor a munkaüggyel találkozott. Mára ezt a helyet átvette a humán erőforrás menedzsment, a HR. Hogy ez miben különbözik az egykori munkaügytől, arról Kiss Krisztinát, az Eastjob Személyzeti Tanácsadó Bt. ügyvezetőjét kérdeztük.
Szemléleti különbség
– A HR alapvetően szemléletben különbözik – mondja Kiss Krisztina. – A munkaügy maga döntő részben adminisztratív vonalon foglalkozott a munkavállalókkal. A HR magát a munkavállalót részesíti előnyben, úgy kezeli, mint egy befektetést, amelyet értékelni, fejleszteni, vele gazdálkodni lehet és kell. A HR a kiválasztás folyamán az első lépcső. A HR-esen múlik, mennyire tudja az adott cég kultúráját megjeleníteni a munkavállalók előtt. Ma már az látszik, megfordult a trend, nem annyira a munkavállalók keresnek munkát, hanem a cégek a HR-esekre bízzák a „megszerzési” folyamatot, hiszen most már a munkaadók küzdenek a megfelelően kvalifikált és motivált munkaerőért, amelyből ma már alapvetően hiány van a munkaerőpiacon.
Önértékelés
Mindez azonban nem jelenti azt, hogyha valaki megfelelő képzettséggel és tapasztalattal rendelkezik, akkor automatikusan számíthat egy álláshelyre az interjún, hiszen a HR-esekkel folyatatott első találkozásnak számos buktatója is lehet munkavállalói oldalról. Kiss Krisztinától azt kérdeztük, miként kell viselkedni egy állásinterjún ahhoz, hogy esélyünk legyen a sikerre.
– Ha egy szóval szeretném összefoglalni, akkor annyit mondanék: hitelesen. Fontos, hogy azt állítsuk magunkról az interjún szakmailag és emberileg, amiben képzettek és erősek vagyunk. Döntő jelentősége lehet annak, hogy a kompetenciáinkat és az eddig elért eredményeinket tisztán, világosan, tömören tudjuk elmondani. Nagyon fontos a testbeszéd, hogy a személyiségünk, a viselkedésünk és a mondanivalónk összhangban álljon egymással. Ne értékeljük se túl, se alul a képességeinket. Egyrészt egy jó HR-est nem könnyű így megtéveszteni, másrészt pedig a munkavállaló sem jár jól azzal, ha megtévesztéssel nyer el egy állást. Ha alulértékeli magát, akkor olyan feladattal kell majd megbirkózni új munkahelyén, ami nem elégíti ki a képességeit, ha pedig túlértékeli magát, előbb vagy utóbb úgyis kiderül, képtelen hosszú távon megfelelő színvonalon ellátni a munkáját. Mindkettő kiégéshez vezet, és a munkahelyről való távozással járhat. Egy jó munkavállaló tökéletesen tisztában van a képességeivel, munkabírásával, terhelhetőségével és ezekkel összhangban választ munkát – mondja Kiss Krisztina.
Forrás: https://www.eszak.hu/fokuszban/2019/04/29/tobbet-ne-kevesebbet-se.eszak