A folyamatos fejlődés a siker titka

Az Easjobot 2007-ben alapítottam Miskolcon, 12 év vállalati tevékenység után. Először a TIGÁZ-nál helyezkedtem el, aztán felfigyeltek rám a fejvadászok, és egy rövid kitérő után a fővárosba kerültem, ahol HR-adminisztrációs terület irányításával bíztak meg. A jó nevű cégnél egy idős társaság dolgozott, akik nem akartak befogadni egy fiatal, 28 éves hölgyet. A főnökeim azt kérték tőlem, hogy változtassam meg a csapatot, de eszközt nem adtak hozzá. Egy esztendő után felálltam, mondván, csinálja más, utána heten is megfordultak a beosztásban. A javasolt döntéseimet végül meg kellett hozni, mely személyes változásokkal járt. Talán az ide vezető kiválasztási sorozat és az utána következő döntések megértése volt az első lépés az Eastjob megalakítása felé, bár mindig is érdekelt a tanácsadói szerep és az alkotás.

Új kihívások

Tizennyolc évesen Kanadában megismerkedhettem az ottani felfogással, amely nagymértékben megváltoztatta a szemléletmódomat. Azóta nemcsak álmodni merek nagyot, hanem szeretem meg is valósítani, maradandót alkotni – fogalmaz Kiss Krisztina. – A legmeghatározóbb volt, hogy mindezt Miskolcon képzeltem el, lokálpatriótaként, hiszen a gyökereim ide kötnek, a Fáy András Szakközépiskola mély nyomot hagyott bennem, bár a Földesbe szerettem volna jelentkezni, és csillagász lenni. A csillagászat hobbinak most is megmaradt. Tizenhárom éve ugyan kellett egy kis segítség az Eastjob alapításához, akkori cégtársam erős ráhatása, hogy bele kezdjünk, de sajnos ő a világválság idején kiszállt. A folyamatos fejlődés a siker titka, legfontosabb alapja az önismeret. Keresem az új kihívásokat, ám ennek előfeltétele, hogy a szakmában tökéletesítsük felkészültségünket, cégen belül erre valók a meetingek, konzultációk. Nemcsak magunkat kell állandóan képezni, de a szervezetet is fejleszteni.

Kézifék helyett fejlesztés

A fejlődés másik alapja, hogy észre kell venni a lehetőségeket. A korábbi években megtanultam a cégek „fejével” gondolkodni, az ő igényeiket teljesíteni. Igazi kiszolgálótevékenység ez, nem öncélú. A HR-nek ugyanis – még ha cégen belül is van – a szervezet elvárásait kell kiszolgálni, kielégíteni. Minden cégnél vannak hullámhegyek és -völgyek, minden időszaknak mások a kihívásai. 2008-ban sokan a kéziféket húzták be, én viszont akkor elkezdtem fejleszteni. Amikor mindenki leépített, szakembereket kutattam fel. Közös erővel túléltük a válságot és építettük a szervezetet. A tartás mindig megvolt bennem, de az igazi sikerekhez kell a szakmai alázat, tudás, kitartás. A HR-szakmához pedig kell az empátia, hitelesség, belső tartás, kellő pszichológiai érzék. A hitelesség pedig abból fakad, hogy amit gondolunk, azt is kell cselekedni és mondani. Rugalmasan, gyorsan a vevőink igényeit figyelembe véve végezzük munkánkat. E szemléletnek köszönhetően minket a partnerek keresnek, 2010 óta nem saleselünk. Több partnerünkkel immár 13 éve vagyunk üzleti kapcsolatban.
Hiszem, hogy nem máshoz, hanem a saját elvárásainkhoz, tudásunkhoz, kitűzött céljainkhoz képest kell mérni eredményeinket. Akkor is fontos ez, ha versenyhelyzetben dolgozunk. Ha a céljainkat elérjük és a vevőink elégedettek, mert a szolgáltatásunk minőségi, az innováció pedig folyamatos, akkor a piaci versenyben is stabilan helyt tudunk állni.

A piac diktál

Visszakanyarodva a kollégákhoz – Szomolya Klára, Bénó-Cserny Helga, Linzendbold Dorisz, Kis Nóra, Titkó Richárd, Csóré Éva, Nagy Helga és Lakatos Andrea – mindegyikük másban erős. A szakmai fejlődés és fejlesztés mellett folyamatosan keressük az új, innovatív és kreatív eszközöket, legyen az IT-fejlesztés, egy új üzletág vagy egy új toborzási csatorna. A piac nyitott az új irányokra, és a jelenlegi munkaerőpiaci helyzet el is várja az új, kreatív megoldásokat.
Hogy milyen vezető vagyok? Nem tisztem megítélni, de amire törekszem, hogy következetes legyek. A vezetési módszerem helyzetfüggő. Sokáig nem is annyira alá-fölé rendeltségi viszonyban dolgoztunk, de minél nagyobb egy szervezet, annál inkább igényli a szabályokat és a vezetést. Vannak alapelvárások, amelyeket még egy ilyen laza szervezetben is be kell tartani, mint a mienk. Laza a szervezet, mert első perctől kezdve a munkavégzés atipikus formában történik. Ha kell, számon kérek, ha kell, dicsérek, és bár volt rá példa, csak a legvégső esetben válunk meg a dolgozóktól. Ez nem azt jelenti, hogy bárki bármit megtehet, csak azt, hogy nem ez az első szankció. Követelmény a pontosság, a teljesítés, csapaton belül és kifelé a tisztelet megadása. Irodánk falán ott az etikai kódexünk, amit együtt fogalmaztunk meg. Ebben többek között az alábbi alapelvek fogalmazódtak meg: az egymás iránti tisztelet és megbecsülés, szakmai alázat, őszinteség, hitelesség, folyamatos fejlődés és minden helyzetben olyan viselkedés, ami méltó a céghez és ahhoz a tevékenységhez, amit végzünk, az egymás iránti felelősség, beleértve a cégeket, jelölteket is. A lehetőségadás vagy annak megvonása komoly felelősséget jelent. Ha valami nem úgy alakul, nem felelősöket keresek, hanem problémamegoldásokat. Kanadai élményeim sokat segítettek ezen felfogás kialakításában. Jelenleg forr a munkaerőpiac, egy érdekes kettőség van jelen: a munkaerőhiány és túlkínálat. A munkáltatók küzdenek a szakképzett és akár szakképzetlen munkaerő hiányával, ugyanakkor van egy réteg, aki sajnos jelenleg nem képes tagja lenni a munkaerőpiacnak. Több alkalommal volt lehetőségünk részt venni felzárkóztatóprogramokban. Szerintem van remény.

Családi háttér

Nem szívesen beszélek a magánéletemről. Személyes sikeremet a családi háttérnek köszönhetem – mondja Kiss Krisztina. – Hosszú ideje egyedül neveltem két gyermekemet, az akkor kétéves Botond és a tíz hónapos Bianka mellett kezdődött a cég építése. Egyszerre neveltem őket céges elfoglaltságom mellett. Idővel megértették, hogy anyának sokszor kell telefonálnia és bár többször akkor volt valami fontos kérdésük, azért minden helyzetet meg tudtunk oldani. Boldog párkapcsolatban élek jelenleg, bár a válás után sokáig egyedül voltam. A határozottságot, céltudatosságot, távolságtartást, amit az üzleti életben látnak tőlem, csak kevesen tudják jól kezelni. Én a régimódi iskola híve vagyok ebből a szempontból. Egyrészt külön választom a magánéletemet és az üzleti életemet. Otthon levedlem az üzletasszony szerepet. Nincs bejárónőm, elkészítem a tízórait a gyerekeimnek, szeretettel, odafigyeléssel támogatom őket, ott vagyok a meccseiken és lehetőség szerint mindig, ha szükségük van rám. Botond már 16 éves és a Lévayba jár, Bianka 14 éves, ő a jezsuita gimnáziumban tanul. Mindketten kiválóan kézilabdáznak. Dunántúlról is vannak ajánlataik, de mindenképpen Miskolcon képzelik el az életüket, itt akarnak sportolni és élni. Mindig arra neveltem őket, legyenek lokálpatrióták. Sajnos korunkban társadalmi betegséggé vált, hogy sokan feladják álmaikat, céljaikat, a szomszédokra, ismerősökre, a bulvármédia celebjeire hallgatnak. Saját célokat kell kitűzni és azokat kell követni. Eredmény nincs kitartás, önismeret, fejlődési készség, problémamegoldó szemléletmód nélkül, erre nevelem a gyermekeimet. A kapcsolatban pedig szeretetre és elfogadásra vágyom, egy igazi társra, akit jelenlegi párkapcsolatomban meg is találtam.
A magyar emberek többnyire pesszimista gondolkodásúak. Hibák, problémák mindig vannak, lesznek. Az okait kell feltárni, kezelni. A tapasztalatunk, a rutinunk, a velünk született képességünk a döntő. Erre rímel ars poeticám is: Semmi nem történik magától. Mindenért meg kell küzdeni, és ehhez hit kell. Ahhoz pedig le kell rombolnunk az előítéleteink korlátját, ami nagy bátorságot igényel. Ahhoz, hogy bátrak lehessünk, le kell győznünk a félelmünket.

Lokálpatriótaként Miskolcért

Nem szólam számomra a lokálpatriotizmus. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy elvándorolt értékes embereket visszahozzunk Miskolcra, és vannak is ezen a területen sikereink. Támogatjuk a miskolci kultúrát, sportot, civil szerveződéseket. Ki szeretném emelni a Miskolc Steelers csapatát, akik sikeres pályát futottak be, hiszen országos bajnokcsapat lett az első osztályú amerikaifutball-csapat, amely az első vidéki HFL-győztes. Ugyanúgy 13 évvel ezelőtt kezdte a klub, mint az Eastjob és önerőből a legmagasabb szintig jutottunk el. A magam eszközeivel dolgozom azon, hogy Miskolc a gyerekeim számára is otthont adhasson – hangoztatta végezetül Kiss Krisztina, az Eastjob Személyzeti Tanácsadó Bt. tulajdonos ügyveze­tője.

BGy