A szabadság mértéke és kiadásának rendje

A szabadság mértéke

A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból tevődik össze.

Munkában töltött időnek minősülnek az alábbi tartamok:

• a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
• a szabadság,
• a szülési szabadság,
• a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja,
• a keresőképtelenség,
• a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama,
• a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés,
• a kötelező orvosi vizsgálat,
• a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartam,
• a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két óra, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két óra tartam,
• hozzátartozó halálakor két munkanap,
• általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges idő,
• önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátásának tartama,
• bíróság vagy hatóság felhívása, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartam,
• a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartama.

Az alapszabadság mértéke 20 munkanap.

A pótszabadság mértéke:

A munkavállalónak

• 25. életévétől egy,
• 28. életévétől kettő,
• 31. életévétől három,
• 33. életévétől négy,
• 35. életévétől öt,
• 37. életévétől hat,
• 39. életévétől hét,
• 41. életévétől nyolc,
• 43. életévétől kilenc,
• 45. életévétől tíz munkanap pótszabadság jár.

A hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben a fentiekben meghatározott életkort betölti.

A munkavállalónak a 16 évesnél fiatalabb

• egy gyermeke után 2,
• két gyermeke után 4,
• kettőnél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság jár.

A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti.

Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a 18. életévét betölti.

A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

A munkavállalónak, ha

• a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította,
• fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy
• vakok személyi járadékára jogosult évenként öt munkanap pótszabadság jár.

A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a szabadság arányos része jár. A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

A szabadság kiadása

A szabadságot - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató adja ki. A munkáltató évente 7 munkanap szabadságot - a munkaviszony első három hónapját kivéve - legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

A szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben - a szabadságként kiadott napon túl - a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.

A szabadságot megváltani nem lehet, kivéve a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki.

A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Ez alól kivételt jelent, ha

• a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a szabadságot,
• a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett a meghatározottak szerint kiadni a szabadságot, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén

• a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja,
• a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja,
• kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

A munkáltató - a felek naptári évre kötött megállapodása alapján - a szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani.