Hogyan változtassunk az életünkön?
A szöveg a következő volt: Gyártósori operátort keresünk Borsod megyébe az alábbi juttatásokkal és bérezéssel.
A reakció meglepő volt. Szégyelljük magunkat, hogy ilyen lehetőséggel kizsákmányoljuk az embereket, ennyi pénzért rángatjuk el őket otthonról, és bezzeg a Dunántúlon háromszor ennyit lehet keresni.
Belépett a képbe a magyar valóság.
Amiben egyet érthetünk. Amiben együtt szenvedhetünk, ami mindenkinek együtt fáj. Lehet szidni az aktuális politikai helyzetet, a munkáltatót és az elmaradt miskolci régiót, bezzeg Budapest.
Mindenki más hibás. A véleményünket nem rejtjük véka alá. Hogyan is tennénk, hiszen a Facebook-on kiírhatjuk magunkból az elégedetlenséget, a kilátástalanságot és a dühöt. Csak pár sor és rögtön jobban vagyunk. Akkor pedig különösen, ha van, aki egyet is ért velünk, és együtt szidhatjuk a minket körülvevő világot.
Azt gondolom, érdemes ezt a kérdést egy másik szemszögből megvizsgálni.
Minden ember a saját sorsának a kovácsa. Addig, amíg a „mindenki más a hibás” nézőponttal tekintünk a körülöttünk lévő világra és másokat hibáztatunk, nem fogunk előrébb jutni. Nagyon nehéz ezzel szembenézni, és átállítani a gondolkodásmódunkat az alábbira:
Az életem és az engem körülvevő rossz dolgokért én vagyok felelős, az én hibám.
A rossz házasságom az én hibám.
Nem ott tart a karrierem, ahol szeretném. Az én hibám.
Nem ott tart az életem, ahol szeretném. Az én hibám.
Ugyanis, ha mindez az én hibám, lehetőségem nyílik változtatni a dolgokon.
Tegyük fel magunknak a kérdést: Mi mit tettünk azért, hogy sikeresebbek legyünk? Mit tettünk azért, hogy növeljük az életszínvonalunkat? Mi állított meg bennünket, hogy tovább tanuljunk vagy vállalkozást nyissunk? Hogy ebben az országban tönkre teszik a vállalkozókat?
Sok sikeres vállalkozót látok a környezetemben, akik sokat tesznek azért, hogy elérjék az álmaikat. Amikor mások otthon pihennek vagy TV-t néznek, ők dolgoznak. Míg mások hétvégén kirándulni mennek vagy otthon lazítanak, ők dolgoznak. És elhiszik azt, hogy a befektetett munka meghozza a gyümölcsét és az álmaik karnyújtásnyira kerülnek.
Szükséges lenne egy nézőpontváltás, ahol az emberek felelősséget vállalnak a saját cselekedeteikért, döntéseikért, és nem másokat hibáztatnak az elégedetlenségeik miatt.
A döntés tehát csakis rajtunk múlik, hogy azt mondjuk: "Nekem ez így nem elég, és lesz, ami lesz, belevágok és végigcsinálom!"
