Munkanélküliség vs. munkaerőhiány

A munkaerőpiacon azon cégek és jelöltek jelennek meg aktívan, akik egymást keresik. A munkáltatóknak tevékenységeik ellátásához szükségük van a megfelelő emberre a megfelelő időben és helyen, még a munkavállalók folyamatosan a saját megfelelő helyüket keresik, vagy jelen esetben nem annyira aktívan keresik.

Miért is alakult ki a helyzet? Az utóbbi években nagyon komoly változásokon ment keresztül hazánk munkaerőpiaca. Ez a változás már elindult kb. 25 éve, de az elmúlt két-három évben a folyamatok felgyorsultak.

Teljes mértékig megváltozott a gazdaság szerkezete, a fő tevékenység eltolódott a mezőgazdaság és a fémipari és vegyipari ágazatokról a feldolgozó iparra, főként autóipari, elektronikai és gépgyártó cégek települtek be nagy számmal az országba.

Ezek a cégek nem csupán szakmailag különböznek azoktól, akik jelen voltak hazánkban, hanem termelési és szervezési kultúrában is. Más típusú munkavállalókra van szükségük, nem csak szakmailag, de személyiségben, motiváltságban is. Felértékelődött a szakmai tudás, a motiváció, a felelősségvállalási és döntési készség, a csapatjáték. A szakmai elvárások is változtak. Az egyik legjelentősebb változás a nyelvtudásra való igény, és a különböző szakmák előtérbe kerülése. Kiemelném azt, hogy nem csak a szakipari munkások, hanem a műszaki területek minden szintje, illetve az informatikai területen megjelenő szakmák is előtérbe kerültek.

Mindezen változások miatt sok ember vesztette el munkáját a múltban, akik közül még mindig vannak olyanok, akik jelen vannak a munkaerő piacon, mint állástalan emberek, illetve ez a réteg bizonyos okok miatt újra is termelődik. Mik ezek az okok? Pl. helytelen szakma választás, személyiségbeli gondok, környezeti tényezők legfőképp.

A közgazdaságban van egy olyan fogalom a munkaerő piaci egyensúly majdnem elérésekor, hogy súrlódásos munkanélküliség, amikor szinte egyensúlyban van a piac, csak épp azok vannak munka nélkül, akik pont két hely között vannak. Nos, nálunk mondhatni ez a jelenség egy magasabb aránynál következett be, mivel egy magasabb arányszámban jelen van a strukturális munkanélküliség is, ahol a kereslet és a kínálat szakmai szerkezete tér el egymástól, csak hazánkban ezen helyzet csak hosszú távon orvosolható.

Mert hiába a munkaerő igény növekedése, azon emberek többsége, akik jelenleg munka nélkül vannak, ebben a pillanatban szinte esélytelenek arra, hogy elhelyezkedjenek a számukra megfelelő munkahelyeken, mert nehéz ezt kimondani, de nagyon nehezen képezhetők át vagy egyáltalán nem képezhetők át a hiányszakmákra.

A munkaerő hiány először a kisebb cégeknél jelent meg, hisz a jól fizető nagy vállalatok elszívták tőlük a munkaerőt. Majd megjelent először a fejlettebbnek mondható nyugati országrészben, később Budapesten, de mára már az egész országra ez a jellemző. Egy rövid ideig áthidalhatónak tűnt a nyugati helyzet azzal, hogy a keleti országrészből próbáltak elszívni munkaerőt a cégek, de ez ma már nem járható út, hisz a kelet-magyarországi cégek is ragaszkodnak a munkavállalóikhoz.

Mivel a keret és az igény adott, jelen helyzetben a cégek egymással versenyezve próbálnak munkaerőt szerezni, akár úgy is, hogy egymástól elhoznak embereket, nagy számban is. Hosszú távon ez viszont nem lehet megoldás… persze, sokan mondják, hozzuk haza, akik külföldön vannak. Kérdés, ki miért ment el és mennyi idő után válik mobilizálhatóvá?

A másik megoldás az, hogy a jelen munkanélküli embereit alkalmassá kell tenni a munkavégzésre. Ez lehet kiút pl, olyan esetben, ha fizikai munkakörökre keresnek a cégek, de valljuk be, kevés a valószínűsége annak, hogy egy alig nyolc általánost végzett emberből rövid időn belül mérnök válik… Persze, nagyon fontos a direkt állomány biztosítása is, és erre lehet megoldás, de főként mentális képzésre és támogatásra van szüksége ennek a rétegnek a szakmai képzések mellet, hisz sokan közülük képtelenek tenni magukért.

A legfontosabb pedig, amivel szembesülni kell, a pályaorientáció előrehozása, a gyerekek támogatása abban, hogy megismerjék és megszeressék a különböző szakmákat, és megtanítsuk őket arra, hogy ismerjék meg saját képességeiket, ismerjék fel határaikat, és azt, hogyan próbálják meg e határokat tágítani annak érdekében, hogy felnőtt korukban a helyükön legyenek nem csak a saját, hanem a társadalom érdekében, és ne a munkanélküli fiatalok számát gyarapítsák a jövőben.