A munkaerő kölcsönzés szabályai
A munkaerő kölcsönzés kapcsán felmerülő legfontosabb fogalmak
A munkaerő kölcsönzés sajátja, hogy a hagyományos munkaviszonnyal szemben, nem két (munkáltató és munkavállaló), hanem három fél jogviszonyáról beszélünk (kölcsönbeadó, kölcsönvevő és kölcsönzött munkavállaló). A munkavállaló munkaszerződését egy kölcsönzésre szakosodott munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó céggel köti meg, azonban tényleges foglalkoztatását egy másik munkáltató, a kölcsönvevő végzi, amely a kölcsönbeadó céggel kötött polgári jogi szerződés alapján teszi mindezt. Tehát a kölcsönbeadó – meghatározott díjért cserében – átengedi a munkavállalót a kölcsönvevőnek. A kikölcsönzés ideje alatt a kölcsönvevő gyakorolja a munkáltatói jogokat, illetve egyes kötelezettségek is őt terhelik.
Felmerülhet a kérdés, miért jó ez a megoldás a kölcsönvevő cégnek? Egyrészt mentesül a munkaerő toborzással összefüggő feladatoktól, másrészt mivel nem ő fogja a munkaviszonyt létesíteni a munkavállalóval, így nem terhelik az abból származó munkaviszonyhoz kapcsolódó adminisztratív, közteher-viselési kötelezettségek, illetve kikerül a jogviszony létesítése és megszüntetése körül keletkező jogi teendők, kockázatok súlya alól.
Miután tisztázásra került a munkaerő kölcsönzés intézményének mibenléte, nézzük meg a fentiekben említett fogalmak jogszabályi meghatározását:
- Munkaerő kölcsönzés/kölcsönzés: az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi.
- Kölcsönbeadó: az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót a kölcsönvevő irányítása alatt munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi.
Kölcsönbeadó az az EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás lehet, amely a rá irányadó jog szerint munkaerő kölcsönzést folytathat, vagy az a belföldi székhelyű , a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy szövetkezet, amely megfelel a jogszabályi feltételeknek, és az állami foglalkoztatási szerv nyilvántartásba vette. A nyilvántartásból való törlése esetén a munkaszerződés tekintetében az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
- Kölcsönvevő: az a munkáltató, amelynek irányítása alatt a munkavállaló ideiglenesen munkát végez.
- Kölcsönzött munkavállaló/munkavállaló: a kölcsönbeadóval kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállaló, akivel szemben a kikölcsönzés alatt a munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja.
- Kikölcsönzés: a munkavállaló által a kölcsönvevő részére történő munkavégzés.
- A kikölcsönzés tartama: tartama nem haladhatja meg az 5 évet, ideértve a meghosszabbított vagy az előző kikölcsönzés megszűnésétől számított 6 hónapon belül történő ismételt kikölcsönzést, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg.
- A munkavállaló kölcsönzését kizáró esetek:
- munkaviszonyra vonatkozó szabály által meghatározott eset,
- sztrájkban részt vevő munkavállaló helyettesítése,
- 5 éven túli tartamot meghaladóan.
A kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti.
Érvénytelen megállapodás, amely a munkaviszony megszűnését vagy megszüntetését követően a kölcsönvevővel való jogviszony létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elő, vagy amely alapján a munkavállalónak a kölcsönbeadó javára díjazást kell fizetni a kölcsönzésért vagy a kölcsönvevővel történő jogviszony létesítéséért.
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti jogviszony
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodás tartalmazza a kölcsönzés lényeges feltételeit, a munkáltatói jogkör gyakorlásának megosztását. A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja. A megállapodást írásba kell foglalni.
Semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodás, ha
- a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő tulajdonosa azonos,
- a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy
- a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhatnak abban, hogy a munkabéren kívüli juttatást a munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja.
A kölcsönvevő írásban tájékoztatja a kölcsönbeadót az alábbiakról:
- az irányadó munkarend,
- ki a munkáltatói jogkör gyakorlója,
- a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módja és határideje,
- az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmassági feltétel,
- minden olyan körülmény, amely a munkavállaló foglalkoztatása szempontjából lényeges.
Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli a munkaviszony teljesítésével indokoltan felmerülő költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges alkalmassági vizsgálat díját.
A kölcsönbeadó a kölcsönvevő kérésére köteles legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig az adózás rendjét megállapító jogszabály szerint a munkáltató és a kifizető által foglalkoztatott személy adataira vonatkozó, a biztosítási jogviszony kezdetéről szóló, állami adóhatósághoz teljesített bejelentést, valamint a külön jogszabály szerinti kölcsönbeadóként történt nyilvántartásba vételét igazoló okirat másolatát átadni.
A kölcsönvevő (eltérő megállapodás hiányában) köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek a munkabér kifizetéséhez, valamint a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatót terhelő bevallási, adatszolgáltatási, fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges. A kölcsönvevő az utolsó munkában töltött napot követő 3 munkanapon belül köteles a szükséges adatokat a kölcsönbeadóval közölni, ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg.
A kölcsönzésre irányuló munkajogviszony
A munkaszerződésben meg kell állapodni abban, hogy a munkaszerződés kölcsönzés céljából jön létre, továbbá meg kell határozni a munkavégzés jellegét és az alapbért.
A kölcsönbeadó a munkaszerződés megkötésekor az alábbiakról tájékoztatja a munkavállalót:
- napi munkaidő,
- az alapbéren túli munkabér és egyéb juttatások,
- a munkabérről való elszámolás módja, a munkabérfizetés gyakorisága, a kifizetés napja,
- a munkakörbe tartozó feladatok,
- a szabadság mértéke, számítási módja és kiadása,
- a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szablyai,
- a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e,
- ki a munkáltatói jogkör gyakorlója, továbbá
- a nyilvántartásba vételi számáról.
A kölcsönbeadó írásban tájékoztatja a munkavállalót legkésőbb a kikölcsönzést megelőzően
- a kölcsönvevő azonosító adatairól,
- a kikölcsönzés kezdetéről,
- a munkavégzés helyéről,
- a kölcsönvevőnél irányadó munkarendről,
- a kölcsönvevő részéről a munkáltatói jogkört gyakorlóról,
- a munkába járás, a szállás és az étkezés feltételeiről.
A kikölcsönzés tartama alatt a munkáltatót megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket a kölcsönvevő gyakorolja és teljesíti. E körbe tartozik
- a munkavállaló munkavédelme,
- a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása,
- a munkavállaló csak olyan munkára alkalmazható, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem jár,
- az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményének biztosítása,
- a munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatának biztosítása,
- a fogyatékosságal élő személy foglalkoztatása során az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek biztosítása,
- a munkaidővel és pihenőidővel, ezek nyilvántartásával kapcsolatos feladatok ellátása.
Az e heti részben áttekintettem a munkaerő kölcsönzéssel kapcsolatos legfontosabb definíciókat, a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti jogviszonyt, továbbá a kölcsönzésre irányuló munkajogviszonyt. Jövő héten, a folytatásban az egyenlő bánásmódot, a munkaviszony megszüntetését és a kártérítési felelősség szabályait ismertetem.
