Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk "sütiket" használunk honlapunkon. Az oldal használatával Ön beleegyezik a "sütik" használatába.

A kimondott szó ereje

  •  Blog
  • 2016-08-19 06:15:00
  • Kiss Krisztina
Hiszek a szóban. Hiszek a kimondott szó súlyában. Abban, hogy ha kimondunk valamit, azt azért tesszük, mert ott, akkor abban a pillanatban komolyan gondoljuk. A kimondott szó tartalommal bír, azt mutatja meg, mik a szándékaink, vágyaink, mikor miért cselekszünk, vagy nem cselekszünk, vagy épp mit gondolunk.

A kimondott szó az emberi kommunikáció egyik alapja, akár kapcsolatokról, akár munkáról beszélünk.

A kimondott szó egy üzenet a másik fél számára, megmutatja, kik vagyunk. Vigyázzunk tehát azzal, mikor mit mondunk, mert ha kiderül, hogy nem mondtuk komolyan, saját hitelünket veszítjük el. Persze, azt gondolom, ezeket az alapigazságokat a legtöbb ember tudja, bár sajnos tapasztalataim szerint annál kevesebben alkalmazzák a mindennapi életükben. Én mégis hiszek a szóban. Miért teszem ezt? Mert amikor kimondok valamit, azt azért teszem, mert azt is gondolom, és így is fogok cselekedni, ahogy azt kimondtam.

Több mint 15 éve dolgozom a HR szakmában, és számtalan esetben találkoztam ennek ellenkezőjével mindkét fél részéről.

Az elmúlt öt évben ráadásul nagyot változott a munkaerő piac. A munkaerő túlkínálat átfordult keresleti többletbe, megjelentek hiányszakmák, hihetetlen módon a legkülönbözőbb területeken. Munkaerőhiány van nem csak mérnökökben, informatikusokban, specialistákban, de szakképzett és szakképzetlen termelésben dolgozó munkavállalókban is. Ez utóbbi főként azért meglepő, mert sokan azok közül, akik dolgozhatnának, segélyekből élnek, mégsem jelennek meg a munkaerőpiacon, mint potenciális munkavállaló.

Ezen tendenciák merőben megváltoztatták a munkavállalók viselkedését is a munkaerőpiacon, mondhatnánk, alkupozícióba kerültek az álláskeresések kapcsán. Korábban tömegével érkeztek nagyon jó anyagok a hirdetésekre, most inkább megvárják a munkavállalók, míg megtalálja őket egy ajánlat. Aztán ha igazán jó szakember, (vagy ha nem is az, de hiányszakmáról beszélünk) akkor akár több ajánlat is elé kerül. Válogathat a lehetőségek közül. Ezzel azt gondolom, nincs is gond. Amikor az embernek lehetősége van választania, mérlegelnie kell, és a számára legjobb lehetőséget választania. De vajon meddig áll fenn a személy választási lehetősége? Vajon meddig állhat el egy lehetőségtől egy munkavállaló? Az utóbbi időben számtalan olyan esettel találkozunk, amikor a leendő dolgozó már saját maga által akár írásban is elfogadott ajánlatot utasít vissza… Az első, amit itt megjegyeznék, hogy vajon ez nem ellentét? Ha már egyszer elfogadták az ajánlatot, mondjuk egy héten belül miért utasítják ezt vissza??? Vajon az a munkavállaló, aki ezt megteszi, tisztában van-e tettének következményeivel?

Az első, amit mint HR-es ilyenkor magamban felteszek kérdésként (vagy akár egy jelöltnek is), vajon tudta-e a jelölt az álláskeresés vagy az interjúk megkezdésekor, hogy mit akar? Meg tudta-e fogalmazni céljait, vágyait, motivációit? Azt, hogy milyen céghez, milyen feltételekkel, milyen feladatokra akar bekerülni, és vajon miért akar eljönni a jelenlegi cégétől? Mert az első, ami megkérdőjelezhető ilyenkor, az a munkavállalói szándék és céltudatosság.

A második, ami megfogalmazódik ilyenkor, hogy vajon amikor elment a jelölt az interjúra, és meghallgatta a munkáltató által felvázolt feltételeket és elvárásokat, akkor vajon mennyire tudta felmérni azt, hogy akarja-e vagy sem a lehetőséget? Mert itt még, az interjú után mondhatja azt, hogy megnéztem, köszönöm, nem kérem. Minden negatív következménytől mentes visszaléphet a munkavállaló (ahogy a munkáltató is).

De akkor, amikor egy ajánlatot elfogad, esetleg még alkudik is kicsit rajta, hogy magasabb legyen a bére és ezután lép vissza, vajon tisztában van-e azzal, hogy a saját szavának hitelét veszítette el? Kimondott egy ígéretet, hogy ekkor és itt ilyen és ilyen feltételekkel munkába fogok állni ennél a cégnél, és ezt az adott - akár írásban is megerősített - ígéretét szegi meg. Azt jellemzően mély felháborodással veszik tudomásul a munkavállalók, ha fordított helyzet áll fenn, amikor egy cég netán visszalép, nem az adott jelöltet választja, vagy esetleg egy adott ígéretet nem vagy másképp tart be.  Egyes ilyen ügyek akár bíróságig is eljutnak, mert a cégtől vélt vagy valós sérelmet szenvedett a jelölt… De vajon akkor, amikor megszegi az adott szavát a jelölt, az eszébe jut-e, hogy milyen következményekkel jár ez?

Az a legkisebb következmény, hogy az adott cég, akiknél nem tartják a szavukat, nem fogja újra fogadni a jelöltet pályázatra. A HR-es vagy a vezető még évek múlva is emlékszik rá.  Viszont jó tudni, a HR-es is ember, ő is vált munkahelyet, a negatív élményeket Ő is viszi magával.

Most, a jelenlegi  változó piaci helyzetben meg lehet csinálni, kb. egy évig, de utána - letisztulva a piac nem fogja tolerálni az ilyenfajta magatartást.

Ami mégis számomra a legfontosabb, az az, hogy a saját hitelét, erkölcsi tartását veszíti el a jelölt akkor, amikor nem tartja az ígéretét. Mert a kimondott szó érték. A hitelességünket mutatja meg, ha azt tartani tudjuk és csak azt szabad kimondani, amit úgy is szeretnénk tenni, amiért képesek vagyunk tenni, hogy megvalósuljon.

Mi akkor a megoldás?

Az első az, hogy el kell gondolkodni azon, hogy akarja-e azt a lehetőséget vagy nem a pályázó.

A második, hogy amikor elmegy a jelölt az interjúra, mindenre kiterjedően fel kell készülni, és fel kell tennie a kérdéseket a cégnek is, hogy jó döntést tudjanak hozni.

Ha nem tetszik a lehetőség, ott rögtön meg lehet mondani.

Ha tetszik és tovább lép, és netán még ajánlatot is kap, akkor kérni kell pár nap gondolkodási időt a döntés, a kimondott szó előtt. Kérni szakember tanácsát vagy egyszerűen, ha bízunk saját magunkban és értékítéletünkben, akkor önmagunkban el kell dönteni, hogy mit is akarunk. Ez olyan, mintha a házasság kötésnél az oltárnál hagyná ott a vőlegény a menyasszonyt. Ilyen esetben ne csodálkozzon azon, ha minimum a virágcsokor landol a vőlegény fején...

Hozzászólások
Megosztás
Blog