Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk "sütiket" használunk honlapunkon. Az oldal használatával Ön beleegyezik a "sütik" használatába.

Menni vagy maradni?

Avagy munkavállalás kisgyermekes szülőként
2017. június 26., 08:00
Előre bocsátom, nem célom állást foglalni sem amellett, hogy maradjunk otthon három évig a gyermekünkkel, sem amellett, hogy fél éves korában térjünk vissza a munkaerő piacra. Csupán egy lehetőséget szeretnék bemutatni, illetve saját tapasztalataimat szeretném megosztani.

2017. január 1-jétől immáron a gyermek fél éves korától (korábban egy év volt ez a határ) vállalhat munkát a gyeden lévő szülő GYED Extra keretében, méghozzá olyan formában, hogy a gyermekgondozási díj zavartalan folyósítása mellett a fizetését is megkapja. Nem véletlenül használom a szülő és nem az édesanya szót. Egyre gyakoribb ugyanis a környezetemben az a jelenség, hogy a szülési szabadság leteltét követően az anyuka visszatér dolgozni, és az apuka veszi igénybe a baba után a gyedet. Ennek persze többféle oka lehet. Elképzelhető, hogy az apuka javarészt otthonról dolgozik, és kötetlen munkaidő beosztásának köszönhetően ez tűnik a jobb megoldásnak. Azonban az a helyzet sem ritka manapság, hogy az anyuka jobban keres, de hétfőtől péntekig napi 8 órát az irodában kell töltenie, s ha nem akarják 6 hónaposan bölcsődébe íratni a gyermeket, akkor megoldásként választhatják azt, hogy apa marad otthon. Persze az ok élethelyzetenként eltérő lehet.

Véleményem szerint az, ha a munkáltató támogatja az atipikus munkavégzési formákat, - azaz a hagyományos, heti 40 órás, munkahelyen végzett foglalkoztatás helyett lehetőséget biztosít a kisgyermekes szülőnek arra, hogy otthonról, munkaidejét maga beosztva, a gyerek igényeihez mérten lássa el feladatait - az nagyban hozzájárul a munkahelyi elköteleződéshez.

Jómagam például háromgyermekes édesanya vagyok. Van egy 5 éves nagyfiam, egy 2 éves nagylányom és egy 6 hónapos babám. Számomra soha nem volt kérdés egy percig sem, hogy választani fogok a munka vagy a gyerek(ek) között. Nem volt rá szükség, működik együtt, szimbiózisban. És ami azt illeti, igényem is volt rá, hogy legyen más is a háztartás mellett, hogy megtörje valami a napi rutint, hogy felnőtt emberek társaságában lehessek, hogy feladatokat oldhassak meg, hogy használjam az agytekervényeimet.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű, sőt, sokszor nagyon nehéz. Talán segítség nélkül nem is menne. Segítség alatt itt a támogató hátteret értem. Egyrészt mögöttem áll a családom, kérdés nélkül mindig mindenben a rendelkezésemre állnak, ha szükség van rájuk; másrészt pedig teljes mértékben támogat a felettesem. És azt gondolom, ez a két hátország a kulcsa annak, hogy működik.

Nagy szerencsém van, olyan munkahelyet tudhatok magaménak, ahol a család értéket jelent, ahol a munkavégzés feltételei mindenben megfelelnek egy kisgyermeket nevelő édesanyának. Rugalmas munkaidőm van, sőt a gyerekek születése óta abszolút működik az otthoni munkavégzés intézménye. Nem okoz problémát az sem, ha egy-egy megbeszélésen a gyerekekkel jelenek meg.  A kollégák is abszolút nyitottak feléjük, így nem meglepő, hogy várnak minden egyes irodában töltött alkalmat.  Amíg én dolgozom, addig ők rajzolnak, játszanak vagy éppen mesét néznek. Időnként még arra is nyílik lehetőségük, hogy a kolléganő kutyájával múlassák az időt.

Látható tehát, ha találkoznak a munkavállalói és a munkáltatói érdekek, nem kell évekre kiesni a munkaerőpiacról. Arra bíztatok tehát mindenkit, akinek lehetősége van bababarát munkahelyre visszatérni szülést követően, éljen vele! 

dr. Csóré Éva
Hozzászólások
Hírek
Blog