A jó coaching egy személyes és maradandó élmény

Bár a célcsoport és a téma gyökeresen eltérő lehet, egyvalamiben közös mind, egyik sem egy baráti beszélgetés, és nem is tanácsadás, hiszen nem a coach-od fogja megmondani neked a tutit. De nem is pszichológiai terápia, nem fogsz egy kanapén feküdni és kedélyjavítókat sem fogsz kapni tőlem. A coaching folyamat során bizony Neked kell megküzdened a korlátaiddal és elérni a célod. Én, mint coach fogom a kötelet, támogatlak, hogy a számodra legideálisabb megoldást találd meg a problémádra, hogy megmászd a hegyet és kitűzd a zászlód a csúcson. De addig bizony van még teendőnk…

A coaching egy fantasztikus utazás, mely során fókuszban tartva a célt, amin dolgozol, jobban megismered önmagad, magabiztosabb leszel, másképp tekintesz a feladataidra, kihívásaidra, az addig megoldhatatlan problémák lehetőségek egész tárházát nyitják meg előtted.

Felmerülhet benned a kérdés, hogy mi kell egy sikeres coaching-hoz?

Négy dolog mindenképpen. Egy nyitott ügyfél, azaz a coachee, aki elkötelezett, maga is szeretne fejlődni, nem csupán a főnöke által elrendelt utasításnak megfelelően végigüli a megbeszéléseket. Másrészt a coach, aki megadja a keretet, definiálja a lépéseket, és mint egy jó térkép segít haladni az úton, kérdezéstechnikával, különféle eszközök bevonásával lendíti át az ügyfelét a nehéz szakaszokon. Az említetteken túl még két dolog elengedhetetlen, ez a szimpátia, vagy ahogyan mi coach-ok mondjuk a köztünk lévő „kémia”, valamint a bizalom, amit a folyamat elején ki kell építenünk ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk együttműködni és sikeres legyen a coaching folyamat.

A coaching egy személyes, egyedi és megismételhetetlen élmény, mely hozzásegít, hogy hatékonyabbak és sikeresebbek legyünk. A folyamat lehet hasonló, viszont a megoldás és a hozzá vezető út mindig egyedi, hiszen befolyásolja az adott téma, az ügyfél személyisége, hangulata, nyitottsága. Akkor végeztük jól a dolgunk, ha a folyamat végén nem csupán elérjük a kívánt célt, hanem maradandó élménnyel leszünk gazdagabbak.

Végül egy sztorival szeretném zárni soraimat.

Egy öreg zarándok ballagott a Himalája hegyei közt, amikor csikorgató hidegben elkezdett esni az eső. Egy fogadós megszólította:
– Apóka, hogy fog maga ebben az időben célhoz érni?
Az öreg vidáman válaszolt:
– A szívem már ott van, ezért a testem többi részének könnyű követnie.

Ha egy kis szemléletváltással mi is megpróbálunk hasonlóan gondolkodni, biztosan sikeresen célba érünk és kitűzhetjük azt a bizonyos zászlót.

Sok sikert kívánok az úton!